Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szomorú szombatok

, 359 olvasás, K.Mária , 16 hozzászólás

Sajgó lélek

Még egy szombat,
melyről nem érdemes írni,
sem a rácsról az ablakon.
Miért tettem oda,
hogy ne tudjam kinyitni?
... nem tudom.

Azt mondják, az én kikötőm,
de miért nem érzem soha?
Ez a mindenség? Balgaság,
ez csak egy festetlen szoba.

Talán a szavak nehéz tekercse
lehúzná mindkét karom,
és nem várnám tovább azt a madárrajt
mi eltévedt félúton.

Néha álmomban szép partokon állok,
mosolygok, szabad vagyok.
Majd sodor a víz, nincsenek határok...
csak fáradt szívemben a szombatok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 19

Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz