Partra tett ki egy Hajós,
Nyarat ígért, de adós
maradt nekem vele,
ezért most elmegyek.
Sirály sír és párja,
talpam alatt sár van.
Tenger vize mossa,
kő és kavics fogja.
Szívem az ő foglya,
de most már azt szokja,
– aki csak így szeret,
vihart vet és szelet.
A part üres, senki
nem jár erre, senki...
Vajon – hogyan, s merre
szállhat, – kire várhat...
'Kit csak vándormadár
fentről láthat, ha lát,
de mást nem is tehet,
ad (egy) kis életjelet!