Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyakozás

, 307 olvasás, Esztermondja , 1 hozzászólás

Boldogság

Ó mily boldog
a vánkos,
mert a fejed
puha ölében pihenhet,
míg a nappalok
zűrzavarát alszod,
boldog az ágyad,
mert tested rásimul,
miközben édes álmok
röpítenek a vágy
találkozóhelyére.

Boldog a pohár,
mely ajkadhoz ér,
a hűsítő víz,
mert torkodon gördülhet,
a kabát,
mert a válladon pihen,
a kesztyű is boldog,
mert a kezeden
melegben lehet.

Boldog a fűszál,
amikor rálépsz,
boldog a fa,
mikor a leveléből tépsz,
boldog az árnyék,
mert mindig veled lehet,
és boldog a felhő
mikor záporruhába öltöztet.

Boldog a hold,
mert küldhet
rád sugarat,
a nap,
mert vethet
rád fényt,
a csillagos ég
rád hajolhat
és ettől boldog az éj,
a hajnal is boldog,
mert arcodra csókolhatja
a reggel leheletét.

Boldog a nő,
ki ölébe fogad,
boldog ki nemcsak nézhet,
de meg is simogat,
boldog ki elmondhatja
mennyire szeret,
boldog kinek megnyitottad
szerelmes szívedet.

Boldog kinek
lelkében tőled fog tüzet
a szunnyadó parázs,
kinek bezárt szívéről
tőled pattan fel a zár,
ki hitt a jöttödben,
és nem hiába várt,
még akkor is
nagyon boldog,
ha más karjában lát,
boldog, mert
a szívében érzi,
hogy te magad
vagy a boldogság,
az asszony életében
magjában feszülő varázs.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Esztermondja
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz