Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aki érez…

, 473 olvasás, Horváth István , 15 hozzászólás

Elmélkedés

Mélyen ülnek a sebek,
mint víz alján a szenny.
Lehull mind, ami lebeg,
hogy egy percet pihenj...

/Ahogyan ez a világ nevel:
fejre szorított vizes lepel. /


Fogaskerék és bábuk...
Csak nézd a menetet!
Amíg kopik a lábuk,
elfogy a szeretet.

/Bús, sötét kráterek maradnak
az emléktelen furcsa rabnak./


Fagyott csillagok között
fázik, aki érez.
A szívbe jég költözött,
azért, hogy ne vérezz!

/Meglékelnek és ha patak kel,
eretnek vagy! A kezed rakd fel!/


Éhes szemek mindenütt...
Ki az, aki gyenge?
Ha egy meglát... fejen üt,
torkodon a penge...

/Éjjel élek, nappal árny vagyok,
fáj, ha a nap fénye rám ragyog.../

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · léna
 · Öreg


Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz