Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Sópiramis (19)

, 300 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Fantasy

A biztonsági labor ebben a korai órában még üres volt, mikor Henriksen a leolvasóba helyezte a mágneskártyát és a szokásos ujjlenyomat-ellenőrzéssel is végzett. Szeretett pár percig egyedül lenni, mielőtt megérkeznek a többiek. Ilyenkor teljesen sajátjának érezhette ezt a maga teremtette, furcsa világot. A reggelente rendszeres programmegbeszélések voltak a leginkább kedvére valók, ahol lazán, kávét kortyolva, vidám hangulatban beszélték meg a rájuk váró legdrámaibb tennivalókat is. Ahogy érkeztek a többiek, szertefoszlott a nyugalmas magány varázsa és lüktetni kezdett a WWCo. biztonsági pulzusa.
- Jobb reggelt főnök! - üdvözölte Tom, amint belépett - A tegnapi anyag Kosinskyről! - majd Dave asztalára tette a jelentést.
- Helló Tom! ... Van benn valami új?
- Ez a nő egy kincsesbánya! Merészek, de nem lehetetlenek az elképzelései!
- Áááá! Már megint csak harmadik! Hogy csináljátok? ........ Jó reggelt! - lépett a terembe John, aki mintha meglepődne, hogy ketten már megelőzték, minden reggel eljátszotta ezt a kis színjátékot - lassan már hét éve - az előző helyettes balesete óta.
- Már megint elakadt benned a lemez, John! Csak az az érdekes, hogy nem recseg! A változatosság kedvéért, néha elmondhatnád, voltak-e erotikus álmaid az éjjel! Mondjuk, hogy épp keféltél volna és a jégen találtad magad, megfagyott szerszámmal! - kötözködött Tom.
- Mondd Dave, nem azt mondtad, hogy újra kellene gondolni az elemzői státust? Igazán rá férne a csapatra valami humorosabb alak! - próbálta kivédeni Tom piszkálódását a helyettes.
- Még szerencse, hogy eseménytelenül telnek a napok, és kevés időtök marad egymásra! - vetette oda Dave, miközben a jelentést böngészte. - A vendégek is itt lesznek ma reggel, úgyhogy komolyodjatok meg, ha lehet!
- Hát, ami Mrs. McNielst illeti, vele szívesen hibernálnám magam, de...
- Nyugodtan folytassa Mr. Lerimer! Mindig is érdekelt a hibernálás problematikája és ahogy hallom, Ön szaktekintély ezen a téren!
- Elnézést Mrs. McNiel, csak.....
- Semmi gond, bóknak veszem amit mondott... Mindenkinek jó reggelt!
Közben megérkezett a szolgálat még két tagja és utánuk, együtt lépett be Carlson Dagertivel, akinek nagy vehemenciával magyarázott valamit:
-... mert ha csak egy kicsit is többet fordítanának a biztonságra, jó reggelt, nekem felkopna az állam.
- Mrs. McNiel, uraim, jó reggelt! Épp kimerítő elemzést kaptam a banki helyzetképről, kiemelve a biztonsági rendszerek bizonyos hiányosságait. Mr. Carlson nagy szaktekintély ezen a téren, érdemes lenne a bankvilágnak foglalkozni a javaslataival!
- Ha rá bíznák a banki biztonságot, hamarosan tucatjával követnének el öngyilkosságot a bankigazgatók! - jegyezte meg Deb lekicsinylően.
- És még azt merik állítani, hogy az ember minden segítséget megkap, hogy jó útra térjen! - méltatlankodott Pit, nem titkolt iróniával a szavaiban.
- Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon mi oka lehet, hogy az emberek, reggel sokkal könnyebben elviselik egymást! - jegyezte meg Dave - De talán rátérhetnénk a világ dolgaira, ha már nem maradt más téma... Ettől a perctől kezdve, teljesen egyenrangú partnereket szeretnék látni, és nem akarok az ügynek nem használó piszkálódásokkal foglalkozni! Ennyit az együttműködésről. Minden területen értékelhető anyag áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megbirkózzunk a feladattal és itt kivétel nélkül, mindenkinek szól az elismerés! Ami a mai teendőket illeti, egyáltalán nem szabad alábecsülnünk, még az eddigi eredmények alapján sem, az ellenfelet. Nem jósolható meg előre, mi lesz a következő lépése. A legkisebb hibát sem követhetjük el, ha meg akarjuk úszni ezt az egész Kosinsky ügyet! Ma, mindenképpen előrelépést kell tennünk, a program működését tekintve és erre csak a teherűrhajó 17 órakor esedékes startjáig van lehetőségünk. Ha azt akarjuk, hogy a fent lévők biztonságban legyenek, ezt az időt ki kell használnunk! A dolgát mindenki tudja. Most senki sem hibázhat! Van még egy dolog, amit most már nem kerülhetünk meg és ez csak Mr. Dagertinek jelent új információt. Mrs. McNiel összeállított egy listát a figyelembe vehető tudósokról és egyéb terület szakembereiről. Mindannyian független kutatásokat végeznek a saját szakterületükön, nevezetesen, az idegen intelligenciák felderítésén. Mr. Dagerti, mutatnék valamit, ami meg fogja lepni, de előre bocsátom, semmilyen információ nem hagyhatja el a bázis területét, amíg bizonyos vizsgálatokat el nem végeztünk!
A meglepett ügynök előtt bekapcsolta a computert és a képen, jégsírból kiemelt űrhajó szerkezeti vonalakból álló képe forgott lassan, körbe-körbe. Dagerti nagy érdeklődéssel figyelte a forgó ábrát, majd megkérdezte.
- Ha magyarázatot is mellékel hozzá, talán könnyebben boldogulok. Mi ez?
-...... Egy UFO. - válaszolt Henriksent megelőzve Pit, miközben teljesen átszellemülten bámulta a jármű vonalas rajzát. Egy.... olyan..... UFO,.. amiről... nem tud.. az iroda... Ez azért már valami, nem, Mr. WBI?
A többiek is a monitor elé gyűltek és mindenkin az a csodálattal vegyes érdeklődés uralkodott el, ami magával ragadta Pitet. Dagerti nem tudott megszólalni, először csak a hitetlenségtől, aztán mikor látta, hogy nem valami ugratásról van szó, hanem egy valódi szenzációról, az ámulattól maradt néma. Aztán eljutott a tudatáig amit a két szemével lát, és lassan megszólalt.
- Úr isten! Tehát a régi jegyzőkönyvek igazak!
- Nem nagyon tudom, hogy milyen jegyzőkönyvekről beszél, de amit lát, ez itt a valóság - jegyezte meg Dave - És ebben nagy segítségünkre lehet.
- Azt meg én nem nagyon értem, miben segíthetnék... A jegyzőkönyvek pedig... '23 - ban, mikor a teljes központi rendszert létrehoztuk, az országok adatai alapján, volt módom néhány jegyzőkönyvbe bepillantani. A roswellitől egész a 12-es nagy észlelésig. Ezek szerint valós anyagra épülnek... Mindig szkeptikus voltam, de ez!...
- Igen, úgy látszik, valóban léteznek. De ha többet akarunk tudni, ahhoz komoly tudósok kellenek és ez az, amiben a WBI, személy szerint ön segíthet... McNiel kisasszony öszeállított egy listát a számba jöhető kutatókról. Ha átnézné, és segítene megfelelő óvintézkedések mellett ideszállítani őket, nagyban lendítene az ügyön!
- Ha a központ nélkül megpróbálok valamit is tenni, nekem a fejemet veszik! Ez kimondottan az Űrbiztonságiakra tartozik és...
- Ezt felejtse el! Egyenlőre sikerült a Kosinsky ügyet is falakon belül, titokban tartani, semmi szükség rá, hogy az Űrbiztonságiak ellepjék a bázist. Akkor végképp lehetetlen lesz a pánikot elkerülni! Elég, egy szaglászó újságíró, elnézést Mrs. McNiel, és a kontinenseken eluralkodik a káosz! Ennek a felelősségét nem vállalhatjuk magunkra, ezt meg kell értenie!
- Igen azt hiszem igaza van... Adja azt a listát. Egyébként hol van a repülő?
- Ha segít, idejében megtudja. - válaszolt Dave, majd átnyújtotta a listát.
A papíron kiváló hírességek szerepeltek, s ami fő szempont volt a válogatásnál, egyikük sem dolgozott jelenleg semmilyen központilag támogatott kutatási területen. Dagerti figyelmesen elolvasta a neveket majd Debhez fordult.
- Hihetetlen hatalom az újságírás! Ezek mind független kutatók, honnan vannak ilyen kiváló információi, kisasszony?
- Tudja Mr. Dagerti, a WBI - t túlságosan lefoglalja a mindenekfelettiség mítoszának fenntartása, és közben nem marad ideje az igazán hasznos feladatokra! Mi szakítunk időt a jó dolgokra!
- Igen, értem... De ha javasolhatom, érdemes lenne a listát kiegészíteni Gordon professzorral. Kiváló agykutató és ha ez ajánlásnak tekinthető, a WBI-nak nagy anyaga van róla.
- Edward Gordon. Igen, ez azt hiszem kiváló ötlet. De a felelősség a magáé Dagerti! - egyezett bele a módosításba Dave. - Továbbá, meg kell szerveznie, hogy ez a csapat a legrövidebb időn belül és a legnagyobb biztonsági intézkedések mellett eljusson ide a bázisra. Teljes hírzárlat mellett!
- Ez azért még menni fog. De most már elárulhatná, hol tartják?
- Egyenlőre a hangár mögött. Az éghajlat gondoskodik a folyamatos hibernálásról, ha esetleg legénysége is volt a hajónak.
- Hát vágjunk bele! Bár elég nehéz lesz egy tudóscsoportot teljesen észrevétlenül eltüntetni.
A lista, amely a kiszemelt kutatók neveit tartalmazta, alapos és kimerítő volt. A figyelembe vehető összes terület egy-egy kiváló tudósa szerepelt a felsoroltak között, akik valamilyen szempontból kilógtak az egyébként megszokott sorból. A legtöbbjük, sajátságos elmélete miatt került a tudóstársadalom parkolópályájára, de ez egyáltalán nem késztette őket az általuk vallott nézetek felülvizsgálatára. Leginkább a pénzhiány jellemezte a munkájukat, mert renegát elméleteik sorra elriasztották a szponzorokat, központi támogatásra pedig végképp nem számíthattak.
Prof. Derloo: Az aerodinamika és a különféle meghajtások kiváló szakembere. A fénysebességnél gyorsabb részecskék kutatója és a lézerfényhajtómű kísérleti teoretikusa.
Prof. Dr. Colbek: Fegyverkutató. A hangbombák és hanglövedékek elméleti kidolgozója.
Prof. Osinaro: Mikroelektronikai kutatómérnök.
Dr. Jensen: Genetikus és mikrobiológus. Elmélete szerint a genetikai kódok megváltoztathatók.
Prof. Dr. Korstein: Szervátültetési specialista. A mesterséges szervek létrehozásának kutatója.
Carlson: Compjuterkalóz. Programozó, kódfejtő specialista.
A listára felkerült még az előbb említett név.
Prof Gordon: Kiváló agykutató, az agyi tevékenység számítógépes szimulációján fáradozik.
Ahogy Dagerti végigolvasta a listát, nem volt kétsége afelől, hogy amire készül, nem éppen veszélytelen vállalkozás. Nem pusztán a WBI-nál betöltött pozíciójára gondolt, hanem a listán szereplők bizonyos fokig számkivetett voltára is. Kimondottan negatívumnak számított az olyan személyek bármilyen nemű segítése, akik nem tartoztak az úgynevezett elit klikkbe. Ami még bonyolultabbá tette Dagerti számára a dolgot, hogy a WBI Különleges Ügyosztályának volt az alkalmazottja és mint ilyen, rengeteg kötöttség szabályozta tevékenységét. A kockázatot csak növelte, hogy az ügyosztály tudtával tartózkodik a bázison és minden konspiratív lépés könnyen visszavezethető személyéhez. Egyetlen érv szólt amellett, hogy részt vegyen az akcióban, hogy ember számára soha vissza nem térő lehetőségről van szó, ami csak egyszer adódik az életben. Gyorsan számba vette azokat a kapcsolatokat, amelyek szóba jöhettek egy ilyen terv lebonyolításánál és Dave-hez fordult:
- Egy tiszta vonalra lenne szükségem!
- Ez elég röhejesen hangzik egy WBI ügynöktől! - vágott közbe Pit azonnal.
- Ha még egyszer megszólal, kihúzom a listáról! De nem erről, az élők listájáról! - szólalt meg Dave, zavaróan nyugodt hangon, ami nála azt jelentette, komolyan gondolja a mondottakat... - A vonal a magáé Dagerti.
Ettől kezdve szinte némán tevékenykedett mindenki. Deb szorgalmasan jegyzetelt, néha kérdezett Tomtól valamit. Carlson is visszatért a munkájához és az irányítóteremből időközben meghosszabbított csatlakozással összekötötte a saját gépét.
Lerimer tételesen kidolgozta a napi tennivalókat, míg Shon és Dave, az űrállomáson levő személyzet esetleges problémáit beszélték meg.
- Itt Dagerti!... Nyugi, a vonal még tőlünk is tiszta... Egy fedett akció kellene... Hát, nem kevés, hat személy... Nem, nem, nem, semmit sem tudhatnak!... Szabadság, üdülés, kiküldetés, mit tudom én, ez a te dolgod!... Igen, az jó! Ha felszálltatok, időben megkapod az útirány koordinátáit!... Arról nem kell tudnod!... Mondom, K-22, J-7, G-3, O-3, C-14, D-4... Rendben. Vége!
Dagerti a személyes, nem épp hivatalos csatornáját vette igénybe, számolva azzal a lehetőséggel, ha becsúszik valami hiba, ez a kapcsolata sehol nincs rögzítve és visszakereshetetlen.
Joshua Esford igazi kereskedő volt, külön hálózattal és független, alkalomszerű beosztottakkal. Kereskedett mindennel, ami csak egy kis haszonnal kecsegtetett, de fő területe az információ volt. Beszerzett mindent, emberekről, fegyverekről, kutatásokról, ipari újításokról, egyszóval mindenről, minden fellelhető információt, de leginkább azokat, amelyek mások számára nem voltak fellelhetők. Amit viszont meg tudott szerezni, - és kevés olyan volt amit nem, - azt áruba is bocsátotta. Vevő pedig mindig akadt. Hol bizonyos érdekcsoportok, hol a WBI, hol pedig valamilyen nagyvállalat, aki tudni szerette volna a konkurens cég fejlesztési irányait. Ő maga, személyesen nem létezett, semmilyen hivatal számára sem, csak az információk, amelyeket árult. A népesség-nyilvántartás szerint meg sem született, bár e hivatalnak is adott el adatokat, bizonyos területek túlnépesedését illetően.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Biró Erika

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Divima
 · GoldDrag
 · Öreg


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz