Navigáció


RSS: összes ·




Epigramma: Boldogság

, 447 olvasás, Esztermondja , 1 hozzászólás

Boldogság

Megmámorosodtam,
már a holdból
is kettőt látok,
a szélnek meg
szamárfüle nőtt,
a virágok kocsmát
járnak,
porzójuk részegen
kacsint,
a dűlőút szivárványt
feszít,
a trombitáló fasor
menetel.

Emelkedett kedvemben
három nap ragyog,
könnyű vagyok
könnyű,
sánta lovam a fakó
megtáltosodott.

Szédít a boldogság,
suhogva szárnyra emel,
fricskázom orrát
a csillagoknak,
ők mosolyogva
rám szuszognak,
pislákolva
a fülembe súgnak
valamit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Epigramma
· Írta: Esztermondja
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz