Megmámorosodtam,
már a holdból
is kettőt látok,
a szélnek meg
szamárfüle nőtt,
a virágok kocsmát
járnak,
porzójuk részegen
kacsint,
a dűlőút szivárványt
feszít,
a trombitáló fasor
menetel.
Emelkedett kedvemben
három nap ragyog,
könnyű vagyok
könnyű,
sánta lovam a fakó
megtáltosodott.
Szédít a boldogság,
suhogva szárnyra emel,
fricskázom orrát
a csillagoknak,
ők mosolyogva
rám szuszognak,
pislákolva
a fülembe súgnak
valamit.