Miben oldódik a víz,
ha a folyó minden
cseppben önmagába néz?
*
Nem érdekel, füstté mikor váltam,
s hogy lélekzem ki minden nap magam.
Rám gyújtják a száraz fakoronákat,
ha akarok, ebből gyarapodjam.
Ellenségeim levél fonákok,
és a reggeli oxigéncsere,
létezésem, összes tudományom,
hogy minden reggel belélekzenek.
*
Ott vagyok a kommunál szemétben,
elhasznált papírpoharak
ragacsos alján. Egy reménységem,
hogy talán újrahasznosítanak.
Értékes nem, legalábbis hasznos
lennék. Füstszűrő, vagy bánom én, mi,
ha egy kis oxigént elszívhatok,
már busásan megérte. Élni.
*
Ha vannak is színek, szürke a most,
a semmisség kékje döng körül,
mint széjjelsodródó pet palackok,
végül mind a horizontba merül
a megáradt, gallytól szőrös Tiszán.
Bennük oldódik szét a folyó,
áthull rajtuk, akár egy szitán.
Szemét az is, civilizáció
(pillanatnyi használat után).
Megjegyzés: Jászárokszállás, 2010. 08. 16-17.