Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lélekzet

, 379 olvasás, Denes , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Miben oldódik a víz,
ha a folyó minden
cseppben önmagába néz?

*

Nem érdekel, füstté mikor váltam,
s hogy lélekzem ki minden nap magam.
Rám gyújtják a száraz fakoronákat,
ha akarok, ebből gyarapodjam.
Ellenségeim levél fonákok,
és a reggeli oxigéncsere,
létezésem, összes tudományom,
hogy minden reggel belélekzenek.

*

Ott vagyok a kommunál szemétben,
elhasznált papírpoharak
ragacsos alján. Egy reménységem,
hogy talán újrahasznosítanak.
Értékes nem, legalábbis hasznos
lennék. Füstszűrő, vagy bánom én, mi,
ha egy kis oxigént elszívhatok,
már busásan megérte. Élni.

*

Ha vannak is színek, szürke a most,
a semmisség kékje döng körül,
mint széjjelsodródó pet palackok,
végül mind a horizontba merül
a megáradt, gallytól szőrös Tiszán.
Bennük oldódik szét a folyó,
áthull rajtuk, akár egy szitán.
Szemét az is, civilizáció
(pillanatnyi használat után).

Megjegyzés: Jászárokszállás, 2010. 08. 16-17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 28
Jelenlévők:
 · boszorka
 · PiaNista


Page generated in 0.0499 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz