Adriának…
Hidd; ott vagyok a Duna partján.
Mondd, csak egyszer: szükség van rám,
kékre festeni borús eget,
kibeszélni az élet dolgait
akárkivel. S ha épp nem veled,
nézni a gesztenyék lombjait.
S hidd, én úszom az árnyakkal is
a kora ősz hullámait,
és tudd, nekem még ez is kevés,
én hajtom álomba a nyarat,
s hidd: gesztenyékben hullok eléd.
Ha felveszel, hát te akartad.
Megjegyzés: Szolnok, Tiszaparti sétány, 2009. 09. 15