Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Az Ügynök

, 829 olvasás, Anonymus , 20 hozzászólás

Spirituális

John Morton békésen dőlt hátra az elnöki székben. Két napja ő a Chash áruházlánc első embere. Sok vesződséggel járt, amíg idáig eljutott. Gyermekkori álmai között szerepelt, hogy egyszer egy igazi elnöki székben pöffeszkedhet és mindenki az ő szavait lesi. Komoly partikra járhat, befolyásos politikusokkal ebédelhet, és eljuthat a világ bármely pontjára, ha úgy tetszik. Életének koronája volt az a pillanat, amikor közölték vele, megkapta a szavazatok abszolút többségét. Ennek már két napja és minden tökéletesen működik.
Ujjaival lágyan dobolt a hatalmas tölgyfaasztal csillogó lapján, miközben a befutott jelentéseket olvasta. Huszonhárom áruház éves jelentése feküdt előtte és valamennyin át szerette volna rágni magát. A tájékozottságot mindig szerette és mindent el is követett ennek érdekében. Szinte önkéntelenül nyomta le az intercom gombját és hanyag eleganciával csak ennyit mondott:
- Theresa! Senkinek sem vagyok itt. Ha valami fontos hívás jönne, mondja meg, hogy délután visszahívom - a választ meg sem várta.
Papírjaiba mélyedve észre sem vette, valaki áll ellőtte.
- Mr. Morton - szólt az idegen.
A férfi egy pillanatra döbbenten pillantott fel irataiból, majd felmérve a helyzetet ráförmedt az ismeretlenre:
- Maga mit keres itt? - és a telefon után nyúlt, hogy titkárnőjét vonja felelősségre, mulasztása miatt.
- Én nem tenném az ön helyében - mondta csendesen a jövevény.
Morton keze megállt a levegőben.
- Kicsoda maga, hogy így parancsolgat nekem? - emelte fel a hangját.
Az idegen azonban nyugodt maradt és továbbra is kissé unott hangján válaszolt:
- Az 5428-as ügynök vagyok, és intézni valónk van egymással.
- Nem hívtam én semmiféle ügynököt ide, úgyhogy hordja el magát.
- Nem maga hívott - vetette oda a férfi, majd így folytatta - magamtól jöttem és nem megyek sehová egyedül.
- Ez meg mit jelent?
- Sajnos velem kell jönnie.
- Mi maga, rendőr?
- Nem vagyok rendőr. Mondtam, hogy ügynök vagyok és magáért jöttem.
- Ez őrület! Beállít ide és mindenféle hülyeséggel tart fel, mikor ki sem látszom a munkából. Hagyjon engem békén és menjen a fenébe.
- Megengedi, hogy leüljek? - kérdezte az idegen, még mindig közönyös hangon, de a választ meg sem várva maga alá húzott egy fotelt és nyugodtan leült. Hóna alól előhúzott egy dossziét, lerakta az asztalra és méltóságteljesen kibontotta. Morton elképedve vette tudomásul, hogy amaz ügyet sem vet rá és egykedvűen rakosgatja a papírjait.
- Mi az ördögöt csinál maga az irodámban?
- Végzem a dolgomat. Tegye maga is. Csak nem sok ideje van.
- Mi az, hogy nem sok időm van. Kidobatom a biztonságiakkal, ha nem megy magától. -fenyegetőzött. Az ügynök méltóságteljesen felállt.
- Csak rajta - mondta és kisétált az ablakon. Úgy egy méterre az ablaktól megállt és megfordult. Morton elsápadt. A férfi alatt nem volt semmi. Nem tudta, mit tegyen. Olyan valószínűtlen volt az egész.
Az idegen elmosolyodott és visszament az irodába. A vezér holtra váltan nézte és nem tudott megszólalni.
- Nos azt hiszem, még mindig nem ért semmit - közölte az idegen és visszaült a fotelbe, majd így folytatta - de rövidesen felvilágosítom. Amit mondani akarok, azt végig fogja hallgatni és nem vág közbe. Rendben?
- Oké, csak gyorsan, mert sok dolgom van - válaszolt, de érezte, valami nem stimmel.
- Nos, a lényeg az, hogy lejárt a tartózkodási engedélye.
- Miféle engedély? Nem vagyok én bevándorló.
- Itt az engedély - szólt az ügynök és egy papírt tolt a férfi elé.
A vezér lecsapott rá és pillanatok alatt átfutotta, de mivel nem sokat értett belőle, kezdte elölről. Másodszorra még furábbnak tűnt a dolog és mikor végzett, visszatolta az idegen elé az iratot.
- Mi ez a sületlenség? - kérdezte.
- Ez véresen komoly - válaszolt emez.
- Csak nem hiszi, hogy megeszem ezt a hülyeséget. Fogja a papírjait és keressen más balekot magának - kezdett visszatérni az önbizalma - De ne itt.
Az ügynök azonban felemelte mutatóujját és megbökte a vezér vállát.
- Nekem maga kell és meg is fogom kapni - válaszolta - a szerződés lejárt és kötelességem visszavinni. Még soha nem vallottam kudarcot, most sem fogok.
- Mitől olyan biztos a dolgában?
- Ez a munkám és nem túl sok időm van. Még 16 ügyfelem van mára és a fele ugyanolyan nehéz eset, mint maga. Nincs kedvem túlórázni maga és a hasonszőrűek miatt. Írja alá a visszarendelési nyilatkozatot, hogy egyetért vele és kész.
- Nekem munkám, családom és kötelességem van, nem hagyhatok itt csapot, papot - próbált belemenni a játékba, hátha lerázza ezt az őrültet.
- Nem fog nekik nagyon hiányozni - válaszolta az idegen - higgye el, úgy elfelejtik néhány év múlva, mintha nem is lett volna.
- Hát ez már tényleg sok. Theresa! Hívja fel a biztonsági őröket, mert valakit ki kellene dobni.
- Szólok, de minden rendben? - hallatszott a hangszóróból, majd nyomban feltárult az ajtó.
- Ezt az alakot dobják ki - mutatott a fotel tartalmára. A nő egy kicsit előrelépett, hogy belelásson a hatalmas üllőalkalmatosságba, de rögtön visszahőkölt.
- Ott nincs senki - hebegte - jól érzi magát uram?
- Mi az ördög történik? Itt mindenki bolond - dühöngött és az idegen vigyorgó ábrázatától még mérgesebb lett. Felugrott a helyéről és a fotelben üllőre vetette magát. Aztán visszahőkölt. Keze áthatolt az alakon, ellenállás nélkül.
- Azt hiszem, már kezdi érteni a dolgot - vigyorgott még mindig az idegen - csak maga lát -
A titkárnő csendben kisomfordált az ajtón, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy újdonsült főnőkénél, valami nincs rendben. Döntött és feltárcsázta a helyi kórházat. Elmondta, mi történt, vagy legalábbis amit látott, hallott és kérte valakit küldjenek, hátha tud segíteni. Nem igazán akartak hinni neki, de azért felvették az adatokat és közölték, hogy egy kocsit kiküldenek.
Morton körül kezdett forogni a világ. Az ügynök még mindig a fotelból figyelte, de már komolyan. A vezér visszaült a helyére, hátha visszatér a magabiztossága, de nem így történt. Az idegen ismét megszólalt:
- Természetesen nem emlékezhet erre a szerződésre, senki sem emlékszik rá, ez szabály. De magával köttetett, azt elhiheti. Hatvankét évvel ezelőtt, előttem írta alá, igaz nem ebben a formában, de ennek nincs jelentősége. Sajnos a szerződésben foglaltaknak csak töredékét valósította meg, ezért természetesen felelősségre vonás jár, sőt ahogy elnézem, egy darabig, új engedélyt nem fog kapni.
- Kicsoda maga valójában? - kérdezte Morton és nem akarta elhinni a hihetetlent.
- Mondtam, ügynök vagyok. Már több ezer éve. Ez a munkám. A lejárt tartózkodási engedélyeket tartom nyilván és akinek nincs hosszabbítása, visszaviszem.
- Létezik hosszabbítás is - próbált megkapaszkodni.
- Természetesen. Ha valaki igyekszik a feladatot végrehajtani, de valamilyen okból kifut az időből, kaphat hosszabbítást. De a maga élete nem érdemel meg egy percet sem, sőt! Öt éve, amikor infarktusa volt, remélem erre emlékszik? - néma bólintás volt a válasz - nos akkor majdnem visszahívtuk. Hajszál híja volt, de maradt. Meg kell mondanom, hogy nem volt helyes döntés. Azóta, közel tízezer embernek okozott, szándékosan, kisebb-nagyobb kellemetlenséget, de ezeket majd lesz ideje kielemezni. Ez volt a harmadik ittléte, de sajnos egyre rosszabb lett. Így, azt hiszem érthető, hogy velem kell jönnie.
- És ha nemet mondok?
- Nem javít a helyzetén és akkor is velem jön, csak egy kicsit kellemetlen lesz - felelte az idegen.
- És hová kell menni és hogyan? - törődött bele a megváltozhatatlanba.
- A hogyanra ne legyen gondja. És hogy hová? Oda, ahol nincs olyan fogalmaknak jelentése, mint hideg, idő, tér, jó meg rossz és egyáltalán nem sok mindenben hasonlít az itteni létre. Ott a dolgok világosak és követhetők, látható a múlt, érezhető a fény és minden más. Nincs fájdalom, csak egyfajta bánat, nincs öröm, csak érzés. Nincs gonosz és jó, csak tudat van, de nem öntudat. Nem látni, hanem érezni lehet másokat, múltjukat, tévedéseiket. Benne van, mégis kívül. Nem lehet földi szavakkal elmondani. Nem emlékszik rá, de majd fog. Az idő kezdete óta létezik, mégsem érzi. Még nem. De rövidesen eljön a pillanat, amikor a mindenség feltárul és érzékelni fogja a határtalan élet nagyságát. A lélek szabadságát az anyagi világon kívül. A mérhetetlen teret, amely telis -tele van csillogással. Valótlan élet egy valótlan világban. Ahol az ellenfél a saját lelkünk és nagyon nehéz megküzdeni vele, szinte lehetetlen. De van idő és van segítség. Nem isten és nem ördög, csak a lét. A lét, amely létrehozta önmagát és fizikai megnyilvánulásait. Amelyet itt a földön életnek neveznek, pedig nem az. Az emberek csak hiszik, hogy élnek. Valójában csak vannak és várják, önkéntelenül, hogy visszalépjenek oda, ahonnan jöttek: a fény és az igazság világába… -
Az idegen gyengéden "kézen fogta" Mortont és lassan elindultak. Előbb alacsonyan, majd egyre feljebb, feljebb…
A titkárnő becsengetett, mikor megérkezett az orvos és a két ápoló. Mivel nem jött válasz, berontott az irodába, nyomában a három férfival.
John Morton, a Chash elnöke az asztalra borulva, nyitott, üveges, távolba néző tekintettel nézte: a semmit. Ujjai között egy üres papírlapot szorongatott…

Megjegyzés: 1995

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Novella
· Írta: Anonymus
· Jóváhagyta: Biró Erika

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 332
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2946 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz