Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali intarzia

, 242 olvasás, Pandora , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Az éj parfümjét üvegcsébe zárja,
bódít, nedűjét ajkamhoz emelem,
és kiiszom mérgét, illatát várva
megnyugvást hint szét testemen, engedem.

Álomköpenye burkol, benne verdes
pillangó, s trill-hangú csapzott csalogány,
nektárja óbor, mézízű és testes,
részegít e puhán ringató magány.

Egy kortyot még kérek, messzire reptet,
oda hol éj-csillagok vesznek körül,
feszült vitorla kelő árnya kerget,
agyamban képzelt kép sorsomba merül.

Lassan ébredek, öregedő testtel,
a lét, és a nem lét határán vagyok,
bíbor pirkadat, érzékellek kedves,
ilyenkor a fényben csak a csend ragyog.

Most érint, felém nyújtja halvány kezét,
az elfáradt álom lopódzva suhan,
úgy miként a süket-néma jelbeszéd,
ujja matatva halkan szerelmet vall.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 18

Page generated in 0.036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz