Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mégis élni

, 381 olvasás, Gősi Vali , 8 hozzászólás

Bánat

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” (Szerb Antal)

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz…
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka, és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel, mégis élek. Túlélek.
(Hogy életben maradtam, talán csak kísérlet
arra a mondhatatlanra, amelynek fájdalma
mindennél erősebb: túlélni e kiüresedett,
végeérhetetlenül sivár földi létet.)

Nem létezik semmi azóta, ami felülmúlhatná
az eszelős vágyat - lehetetlen szívhez-szólóbban
kérni a Teremtőt, mondani könyörgő,
vége-nincs imákat: adja vissza, ne engedje
veszni a gyermeket! Egy anya nem áldozhatja oda
senkinek, soha, ártatlan magzatát – a legnagyobb
kincset! Minden hiába. Élek. (Vagy talán
csak megtörténik velem azóta az élet.)
Nincs arca az Emléknek, Időnek, - alig verdeső szíve
már némuló, e kegyetlenségtől kielégült földi létnek.

Mégis élek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 23

Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz