Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyszer talán…

, 248 olvasás, VDavid , 6 hozzászólás

Gondolat

Rozsdás szegek leszünk, Isten koporsóján
hisz mint emberi faj, úgy maga a járvány
nem szerepelünk majd arany betűkkel a márvány táblán.
De bárcsak látnám, hogy a nap se félve kél,
hogy a pénz se válik Istenné.

Szabad a szó, de rácsokba verték
és hogy véres a veríték, miből lesz asztalodra teríték
a felismerés hasít! Hasít egészen gerincig.
És mi lenne az utolsó szó mit a papírra vésnék,
aztán ezernyi darabra tépnék?! "Amen"

Ha így kell lennie, hát legyen!
Csak minden érzésem mit megéltem,
legyen benne abban az egy kicsi szögben,
Hogy érezd át te is Drága Jó Isten,
hogy ami neked fent mennyország, Ez itt lent Nem!

De köszönöm, hogy megízlelhettem
nem éppen vicces humorod,
Jobb ha tudod!
Az Ember mint Ember az Emberségbe belebukott!
De remélem egy nap, hulló csillag leszek, mi elhagyja a horizontot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz