Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjszakai gondolatok

, 348 olvasás, Kosztolányi Mária , 15 hozzászólás

Sajgó lélek

Éjeim haszonlesői e hitvány hajnali ágylakók,
mellettem hevernek szüntelen, várják a hűlni valót.
Reggelig sötétben gyötörnek, nézik ahogy időm temet,
aztán végül, ha mégis elalszom, a pokolban ébredek.

Miért engedem vágyni az elmém? Testemen kolonc vagyok.
Rég halottnak kéne lennem, szajkózzák folyton a tegnapok.
Értelmem a múlthoz kötözve. Messzebbre vonszolom magam.
Muszáj aludnom, hiszen bennem e szív nem lehet hontalan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 46
Jelenlévők:
 · Alicce
 · engs
 · Jakab Tibor
 · PiaNista


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz