Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megbotlottam

, 284 olvasás, Piacsek László Zoltán , 0 hozzászólás

Segélykiáltás

Megbotlottam, ahogy feléd indultam,
S kezed elvétettem.
Részeg szavam, ahogy Neked kimondtam,
Számodra érthetetlen.

Egy tenyér a napot takarja,
Egy tenyér az arcom pofozza!
Egy tenyér kevés, hogy megtartson,
Egy tenyérrel kevés kapaszkodnom!

Megbotlottam, ahogy tovább indultam,
S kezed elvétettem, újra elvétettem.
Rekedt szavam, hangom tisztátalan,
Számodra felfoghatatlan, megfoghatatlan.

Egy tenyér a holdat takarja,
Egy tenyér az arcom pofozza!
Egy tenyér kevés, hogy ellökjön,
Egy tenyér kevés, hogy megkössön!

Megbotlottam, mikor már majdnem felálltam,
A sárban újra elcsúsztam.
Félszeg szavam, dühös indulatban
Kimondva eltaszítottam!

Egy tenyér a szemem takarja,
Egy tenyér az arcom pofozza!
Egy tenyér kevés, hogy kinyúljon,
Egy tenyérrel utánad kapnom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka


Page generated in 0.0311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz