Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali akvarell

, 298 olvasás, Pandora , 6 hozzászólás

Természet

Nyári álom napja tölti be az éjem,
... ott állok a fáradt úton, partszegélyen,
fa alatt, hol mókus les.
Arra van a völgy, honnan szökik a fűszag,
a hajnal ködöt ereszt, mily pajkos csél-csap,
vékony füstje eget fest.

Látom magam körül milyen víg a lejtő,
szamárkóró, katáng kék illatot rejtő,
pázsit közt fény, tört üveg.
Zöld ölén kristálygyöngyöt görget a patak,
hol a lomb, a nádas tavasztól megdagadt,
s a gázlón futó vizek.

Hallgatok, így meghallom csavargó neszét,
s ahogy a hajnal rózsák színét szűri szét,
felzizzen a hanga vár,
tornya, akár mint fáradt ember, ráhajol
patak tükrére, hol vízipók udvarol,
s ring a békalencse-tál.

Illeg-billeg a serény légi karaván,
lepke csodák, sárgás-kékes a paraván,
és hátha mégis elkel,
kánkánt táncol a lenge ruhájú pipacs,
a szélnek ajánlva magát, olyan pimasz...
napba fullad a reggel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Kócos
 · Romuald
 · Sandor


Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz