Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tücsökzeném

, 210 olvasás, Pandora , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Változó betűket írnak a darvak,
maguk mögött támolygó időt hagynak.
Jő az ősz, hűvösén élesül a szó,
mit zordan ejt a szél, s mélybe zár a tó.

Lencsés a víz, lám alatta sík halak,
kihűlt dagályos hullámban siklanak,
part fái foltos ingüket ledobják,
a bősz szelek mind egy kupacba hordják.

Nyúltabb a délután, lassul a táltos,
pucér ágakra lenge pára szálldos,
tücskök lélegzetén alszik a vidék,
kolduló estben riadnak estikék.

Zsugorodik a rozsdás ősz, a levél,
mint macska, bokrok közé betér a szél,
gubók öléből szóródni kész a mák,
tobozokon gyantába ragadt imák.

S míg az égen súlyos felhők matatnak,
érzelmesen könnyezni kezd az ablak,
tűnik a Nap, utak sötétbe vesznek,
ring a homály lépte... érzed, szeretlek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 15
Jelenlévők:
 · Kócos


Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz