Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Korgás

, 294 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

egy hokedlin prakkoltam gyermekkorom,
sámliról rá, és lestem a fazékba, ejha szagokat,
el nem árulták, miből szakadnak, ők és az ízek

pipiskedtem, borult az ég, benne a leves,
a lötty hidrofil, a feszültség felületi, szétterült,
végre a sikló konyha is előkerült, nekünk

nem volt mégsem röhej, savanyú lett a hang,
nincs ebéd, nincs, a buksza rég sorvatag

a hokedlit lassan felemeltem, tettem
dolgomat, fogtam a kést és mentem, bokroknak,
szép szál mogyoróvesszőért, levágtam, hántottam,
fájdalmam mind az egészet rárovásoltam,
már előre a rovátkákat, mind a tízet, az dukált

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 31
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0685 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz