Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meglehet…

, 511 olvasás, lambrozett , 6 hozzászólás

Fantasy

... éjjelente szaporán szállnak a szellemek,
mert ilyenkor a sápatag Hold meg az Álom
egymásnak kedvesek és festetlen nászágyon
újszülött rém-kórusukkal démont keltenek.

Hasztalan tagadnám, e csintalan jegyespár
"veszettül" reprezentál, tudatot ostromol.
Földi népre ráront a haddelhadd, a pokol.
Káprázat, látomás, oly tüneményes leltár!

Szerelem-gyerekek rohangálnak sötétben.
Mily sokan lettünk hirtelen itt, a szobában;
rémültségem erembe-barnul, kocsonyásan.
Felébredek. Álldogálnak köröttem, tétlen.

Hallgatom őket, suttogva rólam beszélnek;
ijedt, szín-dézsmált arcom érzi a sok senkit.
Kaszálva int karom ágyamból fél-méternyit.
(Hess! Papoljatok ott, ahol hisznek tinéktek.)

Visongva, fürgén lapoznak előre, s vissza;
elmém olvassák, mialatt kacagnak, sírnak.
Elönt a félsz, a pánik... segítséget hívjak?
Gondolatom levét nyámnyila vérem issza.

Ám feldereng valami a függöny szélénél...
mázlim pislog, tetemre hív a pilledt hajnal.
Zavartan körülnéz, enyhén restellt sóhajjal,
tudva: a testetlen messiás bennünk békél.

Megjegyzés: (2015. május)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 332

Page generated in 0.1969 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz