Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tor; Tor után

, 178 olvasás, csellista , 10 hozzászólás

Sors

Tor

Úttévesztő létemben kutatok
fuldokolva, markolom a múltam,
mely álságos csendembe zakatol.
Mint lávatölcsér, száját nyitja már,
de csak némán tátikál.
Ordíts, ha mondom! Zihálj!
Hörögd fel életem zagyát,
kiáltsd múltam a jelenbe,
lelkem ne senyvessze veszte.
Ha a halott múltam felett
tort ülő vendégemnek
torkán akad a falat,
ezt már talán
nem én tettem.


Tor után

Halotti torban vajúdó lelkünk
levetve mocskát születik újjá,
szeplőtelen csecsből szívja
új életéhez az "anyatejet".

Porból leszünk, s porrá leszünk,
küzdelmünk permanens sora ez,
de porból újjászületni kegy már,
nem csak egyszerű "művelet".

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0593 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz