Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ősz

, 246 olvasás, csellista , 19 hozzászólás

Ezerszín

Ezernyi pompának
vagy te birtokosa,
koncnak dobod léted,
játékként a fénynek,
színekben megbúvó
érett, fáradt bölcsnek.
Minden selymed,
múló sejthomállyal
lepereg a földre,
ég könnyében úszva,
vadszelek sodrában,
hópárnába bújva,
új élet csíráját
hordozza magában.
Fejed hajtod
sárarany- párnádra,
halk dal-imát dúdolsz,
nyarat búcsúztatod.
Rebbenő lélekkel,
pergő leveleddel
ágyat vetsz a télnek,
felzendül az ének.
Álmában az avar
egyre csak dúdolja:
"új élet lakozik, lakozik"...
Tél után majd bizton,
újra tavaszodik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0356 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz