Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ösztön

, 375 olvasás, Thalassa , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

kék vonat hozott, acélos
kékre váltott
a mélyre ékelődött kényszer
azelőtt
kilúgozott füstben
közlekedtünk
állomások között
a szántókon fekete vetett lobot
hullámzó sereg
méregettem
a földszagú istenségeket
hogy integetnek
szárnyaik husángok
madárfejük megértőn, sandán bólogat
éhüket oltanák
mindegy is volt ezeknek

hogy érkezel s hogy indulok
arcodhoz csapódtak, eltaláltak
szavaknak tűntek, átlátszatlan
tömör égboltról repültek ők is
valami őszi sejtelemből
fölfakadt ijedtség
fröccsent lábunk elé
az elnémult peronra

ez a legnehezebb
a gyönyörről beszélni
sutaságunk kilesett mögöttünk
a sárga délutánba
hűlő padok támlájára dőlve
végre ölelkezni kezdtek
hátramaradt testmelegeink
figyelmen kívül hagyva
az idegen földeket kirabló varjak
ösztönös viselkedését

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 26
Jelenlévők:
 · boszorka
 · engs


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz