Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Élet

, 444 olvasás, agnes , 0 hozzászólás

Sors

Élet...
Gépek között fekszem, zümmögő csöndben.
Kinyitom a szemem, mosolygó arcok körülöttem.
– Jó reggelt, Ágnes!
– Megvívtad a harcot.
Hallom a mosolyok között, hogy aggódnak értem.
Lassan megszületik a mosoly az arcomon, pedig fáj mindenem, nagyon. Hálás köszönetem a Szegedi Fül, -Orr, - Gége Klinika, az Intenzív Osztály, és a Deszki Kórház Orvosainak és Nővéreinek áldozatos munkájáért. Köszönöm az életem. És köszönöm nektek csajok, akikkel együtt feküdtem... a két Piroskának, Zsuzsinak. Erzsikének... és a később érkező Erzsikének, valamint a 7. ágy lakójának... sajnos a nevére nem emlékszem... Akkor még hangtalan voltam, mert az a kanül némává tett, de csak megmozdultam, vagy felemeltem a kezem, már ott volt mellettem valaki. Etettek... jaaaj pedig 1000 kal. kaján voltam.... de ez nem volt kizáró ok. Mindent megtettek értem. Éjjel figyelték a monitort, és szóltak ha leesett a sat. Kávéért mentek, ha inni akartam... megetettek, ha gyenge voltam... Lányok, van hangom... majd telefonon jelentkezem... Ölellek Titeket is, sok-sok szeretettel.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Próza
· Írta: agnes
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 213

Page generated in 0.1277 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz