Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Európa

, 313 olvasás, starics ibolya , 11 hozzászólás

Haza, nemzet

Európa te hazug örömlány,
hiába sírtunk kegyeid után,
ígértél szépeket, mesés jövőt,
s most itt fekszünk,
lábaid előtt. Odaadtuk szívünk lelkünk,
hívtál és mi mentünk.
Se pénzünk, se hazánk,
sem ingünk, sem gatyánk.
Európa te hamis örömlány,
hát ezért sírtunk kegyeid
után? Hogy itt álljunk
szegényen és bután?
Hittünk néked, mert
hinni akartunk, egy szebb,
s jobb jövőt álmodtunk veled.
De te másnak adtad hűtlen
testedet.
S nekünk mi maradt?
Üres ígéret, lélektelen mosoly,
Európa te hűtlen lotyó.
Mégis utánad vágyunk,
évszázadok óta, csak
arra várunk, hogy végre
egyszer, benned
magunkra találjunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 35
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Trex


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz