Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bíbor ragyogás

, 517 olvasás, Gősi Vali , 8 hozzászólás

Remény

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fény- üzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
a pünkösdre virradó lelkek felett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki
 · quentin


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz