Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rossz korban

, 434 olvasás, boszorka , 8 hozzászólás

Sors

Rossz korban születtem a földre,
mikor az öreg fák fény helyett,
sötétzöld álmokat susogtak,
anyám egy idegent szeretett.

Magasról dörgött rám az élet,
szomorú szomjúság lebegett
a fejem fölött szüntelenül,
ahogy anyám nyomán haladtam.

Árnyékom elillant egy sarkon,
satírozott vonalra vágyott,
nyűtt talpú cipőm vitt előre,
amíg én anyámat kerestem.

Csönd buborékba hullott a nap,
hazaért végre, talán hozzám,
gondolat-kar ölelte egyre,
zsebéből húzott közénk falat.

Tátongó fekete szemében
vigasz nem volt, csak konok átok,
nyolc évem ártatlan bűnei,
az édesanyám mást szeretett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 356
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38
Összes: 395
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz