Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jártamban-keltemben

, 262 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Régi szeretőm a magányos este,
már várta mikor leszek csak az övé,
a forgószél a titkaim kileste,
és feltekerte a csillagok köré.

De pillerajként elröppentek onnan,
s a Hold udvarába utaztak tovább,
az ezüst-kösöntyűs óhegy-oromra,
majd elkergették a ködös, bús homályt.

Tele volt a szívem tűzlevelekkel,
ahogy ott ringtam a néma Hold színén,
majd lassan, egyszer csak leereszkedtem,
mint a kék-madár a végzete hitén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1354 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz