Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Berozsdásodva

, 493 olvasás, bArthAKata , 14 hozzászólás

Gondolat

Lám, lényegtelen a forma.
Anyagok vagyunk csak,
egyszerű vegy-szer pár
mely oxidál és redukál,
ki melyik, egyre megy.
Mi sosem leszünk igazi elegy,
csak kémiai játékszerek,
térbe, időbe szórva…
Egyesülésmentes, bénult felek.
Két önálló, végletekig steril flóra,
robbanás árán egyesíthető közeg.

A test pillanatnyi lét-fázisa
nekünk a vágy, s a szeretet,
mely gázneműként szublimálva
pirosló, nem-telen szájon,
tesz szilárddá némely tagokat,
ám pillanatnyi e reakció fodra…
Előrébb nem jutunk soha,
a sors csak egy álom,
s míg itt ülve, magamban
az öngyulladást várom,
reám kövül lassan
az Fe2O3.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 37

Page generated in 0.0475 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz