Karcsú alakba,
fekete testbe szövöm magam,
földhöz forrt
patáim lüktetve vájják
a nedves földbe nyomait,
sörényem megbokrosodva
lobog nyakamon,
lihegő orrlikakkal kergetem
a hajnali ködöt,
átvágok a nappal tüzein,
az éjszaka vizein,
felkantározott
folyam-kígyókat szoptató
hegyek szelein szállok;
fény-vonal szalad ki a homályból,
vérző sebét a világra tárva
hasítja szét a csődör eget;
hagyom vezessen a röptető
levegő világ-zenéje,
gyeplő nélkül szabadon szaladok,
harcias ínyemre szárad
a nyers erő habzó öröme,
a feltornyosuló fák búcsúzón lengetik
tündértáncú lombkoronájukat,
a tejút-borzongással átjárt
ágas-bogas ereiből
a szenvedély hullámai
tüdőmbe futnak,
a kék-ablak vizén
nyerítve lépem át a nemlét kapuját,
galoppban jutok, földíszítve,
új jövevényként az árnya-nincs,
anyagtalan jelek szívébe,
csillagképeket,
távoli lángok hideg fényét zárva
dülledt tekintetembe.
Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13 
Összes: 68
Jelenlévők:
