Megint fél az erdő népe, mert az úthasználatért fizetni kell az erdőben. Szegény állatoknak sok gyógynövényt kell szedni, hogy az útdíjat ki tudják fizetni. Nagyfejű ellenőrök az erdőt járják, és szedik befelé a dézsmát. Mérges most vakond nagyon: " Rajtam nincs hatalom, majd én közlekedek a saját alagutamon. " Ha oda bemegy az ellenőr, az árva, egy Giliszta majd jól fejbe vágja. A Légy már nem akar repülni, hátha a repülésért is majd kell fizetni.
Egy tanfolyamon tanul, és majd kúszni megtanul.
Vízbe ugranak a békák, de minden csobbanásért száz forint az Áfa, kell a sok - sok pénz most, egy új palotára. A Lajhár most az erdő királya, mert ő tud felmászni a legmagasabb fára. Tavaly sok pénzt keresett, és egy úszómedencét épített. El van keseredve szegény pára, mivel hogy a vízbeugrásnak is megvan már az ára. Meg hogy búvárkodni is szokott, csak meg ne tudják az okosok.
A Szúnyogok lándzsával közelednek, a Fő Szúnyog vezeti őket. " Eddig ők szívták a mi vérünket, repüljünk most, és csipkedjük meg őket. " Ahogy ezt kimondja, egy Szúnyog az egyik ellenőrt orron szúrja. Kapkod, kaparódik, dühöng magába, és elindul a fák irányába.
A Lajhár sokat ballagott, szaladt, egy kilométert megtett, egy hét alatt. Most fáradtan csimpaszkodik, medencéje felett, egy ágba kapaszkodik. Ahogy az ellenőrt meglátja, ijedtében a vízbe esik. Nem úgy csobban, mint egy Varangy, Aligátornak is megállná a helyét, az ellenőrnek majd elvette eszét. Eszeveszett futásba kezdett, nevetnek az állatok, mert tudják, hogy a gatyája tele lett.