Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Léleklánggal

, 324 olvasás, Gősi Vali , 8 hozzászólás

Megemlékezés

Léleklánggal színezem fejfádat,
fölsejlik sok elfeledett emlék,
szereteted majd akkor is árad,
ha elsimulok, eltemet a nemlét.

Elmosódik fájó seb és átok,
emlékmű feszül, s az égig ér,
holtig dalolt énekem hallják ott,
ahol neved a verseimben él.

Úgy ragyogsz, mint jóság és reménység,
nem lesz földi sír, mi eltemet,
a romló hús, a szenny, mocsok, kevélység
az anyagvilág tűnt szégyene lesz.

Minden szempár majd az égre réved,
léleklánggal lobog az emléked.

Megjegyzés: (Parafrázis: William Shakespeare – LXXXI. Szonettjére)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 26
Jelenlévők:
 · galamboki
 · quentin


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz