Hasson a szád rám, mint vihar a porszemre,
kapjon fel és kavarjon őrült szerelembe.
Csorduljon túl poharad édes szavaimtól,
teljen be a kedved ölelő karjaimtól
Alkossunk mi ketten egyetlen egészet,
töltsünk ki egymásban kongó ürességet.
Forduljunk az éjből világosság felé,
arany szőnyeg terüljön lépteink elé.
Gyarapítsd tudásom, hogyan szeresselek,
zúzhassam a kételyt, mint rozsdás láncszemet.
Könnyáztatta testünk egymáshoz tapadjon,
tornádó, vagy orkán tőled el ne fújjon.