Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az édesanyám

, 207 olvasás, norberto , 0 hozzászólás

Anyák napja

Mesebeli érzelemmel felruházott lény,
akinek lelke tisztaságában csillog a fény.
Ő az egyetlen, aki ha rossz vagyok, szeret.
Aki dolgozik értem, én áldom e kezet.

Anya, te vagy, aki alkottál nekem egy világot,
úgy neveltél fel, akár kertész a virágot.
Óvtál a sötétségtől, kivittél a fényre,
Anya szeretlek, s felkiáltom az égre!

Anya:

Szeretlek, mert te hoztál világra,
vigyáztál rám, akár a tiltott virágra.
Te vagy, aki kezemet fogja az életben,
te vagy nekem, az biztos, nem véletlen.
Gyerek voltam, te voltál a támasz,
az élet kérdéseire nálad a válasz.
Elestem sokszor, de sírtam százszor,
hiszem, azt tükrözi szeretetem, ezen pár sor.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: norberto
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · mahoney
 · marisom
 · Öreg


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz