Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mama

, 507 olvasás, hazugsagok , 15 hozzászólás

Anyák napja

végtelenül hosszúak voltak akkor
az éjszaka ujjai
én féltem a vastag paplan alatt
az égi sötét, mint kakastaréj
az a vörös kakas, az mindig megcsípett
mama levágta
én megsirattam

azelőtt volt, mielőtt még nem romlott el
különösségem
a hátsó udvar dzsungele nyáron beszippantott
jártam a vadon zöldjét
megriadt nyúl ugrott, a por fölszállt
sárgán
egy szelet karéj volt csak
a nyár

ugye, az emlékezet csalárd
jó napokra alig-alig, a rosszra élesen...
földrögre, koporsóra...

egyszerűbb árnyak karmáit ette
rőt kiskutyánk, morzsi
egyszerű név, megnevezni könnyebb így
a csahost
övé volt az első palacsinta, amit mama sütött
az első mindig rossz
én az első gyereke vagyok anyámnak
bezzegel az őszi szél felettem
lányregény nélkül hordja kötényében hajszálaimat
megérinteném
s nem merem

néha a temető mellett megyek el
s nem megyek be oda
a sírhoz

félek
nem hullana könnyem
nem bőgnék árván
nem szidnám az istent
s nem szánnám magam sorsát

csak állnék
némán

egyedül

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: hazugsagok
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 27

Page generated in 0.0232 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz