Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esti szél a tóparton

, 266 olvasás, starics ibolya , 9 hozzászólás

Elmélkedés

Hűvös az éj, s kéken kél
a hold a tó felett,
vizébe ezüst fonalat ereszt.
Locsogva csacsog a sötét
víztükör, s langymeleg
esti szél fúj a tó felől.
Körülölel, simogat, melenget,
kedvesen hajamba fúj,
s ajándékul egy csillag
a tóba hull.
Majd elszalad sebbel lobbal,
s hegedűszót hoz valahonnan.
Lábam elé fekszik pihegve,
majd elalszik csendben.
Esti szél, te kedves csavargó
izgága barát, mily sokat ültünk
némán, s hallgattuk a víz
halk moraját.
Semmire sem vágyom,
az minden álmom,
hogy veled itt, most és örökké,
estéről, estére legyen találkozásom.
Dúdolj fülembe ha valami bánt,
egy halk dallamot, egy vigasztaló
kicsi melódiát.
Szárítsd fel könnyem, s csókold le
arcomról a bánat nyomát.
S ha vidáman együtt fütyörészünk,
s a hajam lobogva száll, szememben
szikráznak az ég csillagjai,
s a sötét tóban fürdik a holdsugár.
Letérdelek a parton, fáradt fejemet
öledbe hajtom, s te vigyázod álmom,
s elhessented a rosszat, ha arra jár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 20
Jelenlévők:
 · andrisko
 · Öreg


Page generated in 0.022 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz