Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Világok találkozása 02.

, 324 olvasás, Forever , 6 hozzászólás

Fantasy

Az azóta eltelt két és fél hónap alatt oly sokszor elolvasta már, hogy szinte kívülről fújta a tartalmát.

Gyermekem!

Mikor olvasod ezt a levelet, az alkroniak felfogása szerint már nem leszek az élők sorában, bár van egy elméletük, mely szerint a lélek másik dimenzióban tovább létezhet. A fajuk talán tényleg így éli túl a test halálát, de én érzem, valamely módon tovább élhetek ebben a dimenzióban is. Így hát nem veszítettél el, hidd el bátran, találkozhatunk még.
Több dologban nem mondtam el az igazságot számodra, hogy ne fájdítsam a szíved, de most lerántom a leplet sok mindenről.
Kezdem a leglényegesebbel, hogy nincs semmiféle különleges betegségünk, mely szabad térben pár perc alatt végezne velünk. Sőt, épp az ellenkezője az igaz! Lényem, és anyai megérzésem azt súgja a te lényed is, csak kint a szabadban teljesedhet ki igazán. A bolygón, ahol éltem, míg nem jelentek meg a Hódítók, máig sem értem miképp volt lehetséges, de testem minden atomja teljesen összekapcsolódott, együtt létezett a bolygó természetvilágával. Néha, nagyritkán minden különösebb ok nélkül rossz kedvem támadt, s ilyenkor elborult az ég, erőre kapott a szél, és vad vihar rontott a bolygóra. Felnyögtek a fák, a bokrok, s az állatok szűkölve próbáltak menedéket találni. Amint elmúlt a sötét hangulatom, újra lágy meleget árasztó napfény ölelte át a bolygót, mintha csak mosolyom, békességem, létszükséglete lett volna annak a világnak.
Alkronon zárt térben ugyanolyan átlagos testi tulajdonságaim voltak, mint az ittenieknek, de szabad térben a bolygómon láthatatlanná változva a levegőbe emelkedtem, és suhantam, mint a szél, vagy pedig… De nem, a többi különleges képességet majd inkább te magad tapasztald meg, s remélem hamarosan átélheted mindazt, amiket én.
Amíg a Hódítók nem jelentek meg a bolygón, azt hittem nem létezik több ilyen furcsa testfelépítésű lény a világon, mint én. Ám aztán rá kellett döbbennem, hogy sajnos nagyon is léteznek, de csak kívülről nézve hasonlóak hozzám, míg lelkük nagy részét felfalta már a sötétség.
Szüleimet nem ismertem. Amikor tudatomra ébredtem, pontosan ugyanígy néztem ki, mint most, amikor írom ezeket a sorokat. Érzem, hogy létezésem titkára, vagyis mióta megszülettél, létezésünk titkára, szülőbolygómon jó eséllyel rálelhetnék, de most már ennek kiderítése rád vár. Így hát azt javaslom, Géniusszal szövetkezve szökj meg Alkronból. Géniusz biztosra vehető, hogy a mi oldalunkon áll, valamiféle furcsa, megmagyarázhatatlan kötődést érzek iránta, és szerintem te is így vagy ezzel. Ettől függetlenül úgy sejtem, hogy vannak nagy jelentőséggel bíró titkai, közel sem avatott be abba minket, hogy valójában mire képes. Több, talán sokkal több „ő”, mint egy programokkal vezérelt gondolkodó gép. Épp ezért nem mondom, hogy bízz meg benne feltétel nélkül, de más szövetségesed nem lesz.
Ha megszöktél, az első utad a Föld bolygóra vezessen, hogy találkozhass apáddal. Természetesen majd Géniusz navigálja az űrhajót, amin menekülsz. Nem tudom megmagyarázni, háromszáz év távlatából miért vagyok biztos benne, hogy még ott él azon a bolygón. Valamint arra sem tudok magyarázatot, mért érzem feltétlen szükségét, hogy minél hamarabb találkozzatok. Roppant furcsa ez az egész. Mintha belém lenne kódolva egyfajta üzenetként, hogy beszélned kell vele.
Létezik egy riasztó, sötét énem, mint ahogy neked is bizonyára. Ezen részem a tomboló vad vihar erejét birtokolja, de mikor vihar szántott végig a bolygón, csak magányt és félelmet éreztem. Az ereje akkor járt át, mikor a Hódítók megpróbáltak magukkal cipelni. Még számomra is félelmetes erő ez, amit nem tudtam controlálni, irányítani. Azt kívánom, hogy ne ismerd meg soha, de, ha mégis, próbáld valahogy megzabolázni. Nekem sajnos nem sikerült, bár mindössze kétszer ragadott el magával.
A végére hagytam, amely remény töltheti el szívedet azt illetően, hogy látjuk e még egymást. Amennyiben megfejted létezésünk titkát, úgy érzem találkozhatunk még jelenlegi létformánkban. Igaz, ez csak megérzés, egy reménysugár, de jó eséllyel valósággá válhat. Persze gondolhatod, hogy leírt szavaim mögött kevés a valós tartalom, de majd mikor megismered valódi önmagad, rájössz, hogy nem csak ámítás mindez.

Édesanyád, aki mindörökre szeret téged.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 2
Kereső robot: 44
Összes: 80
Jelenlévők:
 · aron
 · SunVice


Page generated in 0.066 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz