Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A csend

, 327 olvasás, Antalpista , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Síkit a csend,
őrjöngve a sarokban.
Megfakult színek várnak,
némán, sötét sorsukra.
Gúnyosan nevet a bánat,
mosolyog az elmúlás.
Kesereg a jövő,
a jelen sírjánál.
A láncra vert érzelem,
a kifosztott értelmet siratja.
Hitet tapos a hitetlen,
bakancsával a porba.
Bolond a világ,
bolond vagyok én is.
Kergetem más álmait,
sajátom már rég nincs.
Mocsok, bűz, rothadás,
mindenütt a romlottság.
Körbevesz, felfal, megaláz,
ez a pénzközpontú: Szép új világ…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 225

Page generated in 0.1541 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz