Síkit a csend,
őrjöngve a sarokban.
Megfakult színek várnak,
némán, sötét sorsukra.
Gúnyosan nevet a bánat,
mosolyog az elmúlás.
Kesereg a jövő,
a jelen sírjánál.
A láncra vert érzelem,
a kifosztott értelmet siratja.
Hitet tapos a hitetlen,
bakancsával a porba.
Bolond a világ,
bolond vagyok én is.
Kergetem más álmait,
sajátom már rég nincs.
Mocsok, bűz, rothadás,
mindenütt a romlottság.
Körbevesz, felfal, megaláz,
ez a pénzközpontú: Szép új világ…