Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Séta a magányban

, 408 olvasás, vorosjudit , 4 hozzászólás

Magány

Sétálok az utcán
szomorúan, kábán,
egyedül, hallgatag,
lelkemben sivatag.

Lépteim koppannak,
távolba roppannak,
zöldellő tavaszon,
magányos utamon...

Elhagynak a hangok,
oly egyedül vagyok,
emberek köröttem,
nem látok egyet sem,

lépek csak monoton,
át lélek-romokon,
nézem a felleget,
sírnék, de nem lehet.

Lágy szellő borzongat,
egyre csak dalolgat,
fülembe hegedül:
Egyedül, egyedül...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 37

Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz