Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üres vagyok, s az ürességtől szétdurranok

, 143 olvasás, Bandinator , 0 hozzászólás

Bánat

Sírnak a neonlámpák hideg fénnyel,
s egy világ dőlt össze most az éjjel.
Hallom a hattyúkat, hogy elszállnak innen,
menekülnek ők is, menekülnek innen.

Mennék én is, de leláncol egy tekintet,
repülnék messze, de a szárnyam letépve.
Futnék gyorsan, de betonból a lábam,
kúsznék el innen, de a karom jégbe zárva.

A száj, mi egykor oly lágyan csókolt,
most azt mondja: vége... jó volt.
Az arc, mit angyalok faragtak évekig,
most könnyben úszik, s kétkedik.

A tengerkék szemek, mik csillogva nevettek,
most könnyben úsznak, s gyémántok csepegnek.
Millió emlék, mi szorosan összeköt,
most ordítva kiszakad és fájó vér csöpög.

A szívem, mi eddig forrón dobogott, lángolt,
most jégbe fagyva, földre dobva sáros.
Levegőt nem kapok, csak szúr a fájdalom.
Üres labda vagyok és az ürességtől szétdurranok.

Megjegyzés: 2014 11 09 Siófok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Bandinator
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · piciedith
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz