Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neked

, 435 olvasás, agnes , 9 hozzászólás

Szerelem

Hangod, mint festőnek az ecset,
lelkemre festette szerelmedet.
Testemre, mint tűzzománcon
villódzó fénynek égeti vágyad,
s mikor szavaid rám találnak
ringatnak, simogatnak. mint a szél.

Suttogásod, némaságom oldva,
mint a sóhaj az üllőn áthaladva
a kalapácsot zengeni készteti,
s én egyre hallom a szavakat,
melyek oldják a bánatot,
cseppjeit messzire űzi sóhajod.

Az érzés mi született, olyan
gyorsan felnőtt, téged követett.
Mikor Rád gondolok, már rohan
Látod! Már fut feléd a vágyam
Kitárod karod, s én tudom,
szerelmes szíved, otthonom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: agnes
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 83
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Déness
 · enzenon
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2362 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz