Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A csipkeszövő pók

, 241 olvasás, csellista , 10 hozzászólás

Néhány szóban

Csipkét szőtt
lelkembe a pók,
tiszta szeretetből,
átcsillanó napfény
erejéből.

A csipkeszál elöregedett,
szakadoznak a szövetek.
Csipkeszövő pókom
foltozza a hálót,
szakadt csipkéjén
igazít ráncot,
emléket idézve.
dacolva idővel,
reménnyel szívében
kíárusítja veretes
szőttesét.

Szelíden szólítom:
csipkémet megszőtted,
munkád elvégezted.
Tedd kis életem
cifra ládikába,
csácsogó dalaim
fessed tulipánra
piciny lakatként
szívet akassz!

Rokkádat ne feledd!
Keress új otthont
fénylő napsugárral!
S, ha rátalálsz,
míves csipkeboltod
új kis gazdájára,
csak meséld el:
csácsogó dalaim,
s miként szőtted
nékik csipke kalitjaid.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz