Navigáció


RSS: összes ·




Vers: ötvenötödik születésnapomra…

, 417 olvasás, scsorsz , 3 hozzászólás

Születésnap

Az évek leperegnek,
mint ujjaim közt a homok,
utolsót dobbanna szívem pitvara,
vánszorgok tovább, hív a messzeség,
már mindegy milyen út várna rám,
egy biztos, innen mennem kell...
Oda, hol a hegyek forrása fakad,
ahol soha nem volt boldogság,
ahol még a remény is kihal,
oda kívánkozik fáradt lelkem...
Utam során valahol,
valahol leülnék egy romos kőpadra,
hogy szőjem tovább ingatag álmaim,
aludnám át az egész életem,
hogy higgyem, nem vagyok a világon...

Megszakad minden időérzék...
Villámlik, dörög, hasít a fény,
S nem látsz utat, mint ahogy én sem...
Nem halljuk a szót...
A pillanat csak az élet tört részeit mutatja...
Ne kérdezd hol vagyok,
várom a jó időt és behunyom a szemem...
A sötétben is el kell igazodni...

Megjegyzés: 2003

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Születésnap
· Kategória: Vers
· Írta: scsorsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 9
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Kavics
 · léna
 · Magyar Anita
 · Sutyi


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz