Felnyitottam a lezárt dobozkát,
míg vártalak.
Sosem készült fényképek
hullottak a földre,
s egy ismerős dallam,
egy megrágott érzés tört elő belőle(m).
Emberek érkeztek vonattal
a meg sem épült városból -
ez gyilkolt;
ez új munkát keres holnaptól;
minden vibrált a maga nemében,
minden áldás kiterült
a megváltás közeledtében,
míg vártalak.
Hiába tűnődtem, mi honnan jön,
- míg vártalak.
A kerítésre napfény húzódott,
a kabátokat módszeresen
kiközösítették;
már lámpa nélkül teltek az esték.
Eljuthatunk-e abba a kertbe,
ahol a halott is feléled?
És sikolt,
és keservesen belehal újra;
mert még a születésnek is
a halál a múltja..
- ezen tűnődtem én,
míg vártalak.
Szellőcske szökött a levelek közé,
míg vártalak.
Óvón őrködik
a megszentelt áhítat;
néha alakot formáz a betonforróság,
s halkan, tétován hangot ad.
Hová tűnnek az előző őszök levelei?
Hová az elmúlt világ?
Halad;
egyszer minden átlép a tértelenbe,
hogy eladja saját puszta tényét,
ha sorsa már elkanalazta
hiúságát és reményét.
Vesztettem – és találtam,
míg vártalak.