Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szerelmes-vers

, 373 olvasás, Kosztolányi Mária , 19 hozzászólás

Sajgó lélek

Bakfis voltam, Te nagyra nőtt gyerek,
magunknak álmodtuk az életet.
Az Istent láttam ott az ég alatt,
remegve kértél, s én csókoltalak.

Nem tudhattad, hogy ez nekem örök.
Ígéret is. Később ha felnövök
találkozunk majd itt a kőfalon,
és szeretjük egymást nagyon, nagyon...

Negyven évig hiába vártalak,
nem szólt senki, hát most se szóljanak.
Legyél most már a halhatatlanom,
és álljunk örökké a várfalon...

(... az se baj, ha ez csak ámítás,
hisz júdásom voltál, semmi más.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Alicce
 · engs
 · Jakab Tibor
 · PiaNista


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz