Gyermekkoromtól két stílus,
ami örök.
A rap és a népzene, ami
folyamatosan pörög.
A mondanivalója, a dallama
mi nyomot hagy bennem.
Mi felvidít, s ha kell
ápolja a lelkem.
Mellette megannyi más.
Például, ha fel vagyok pörögve
szól a rock, a metál
a hangszórókon dübörögve.
Ha el vagyok mélyedve,
gondolataimnak sora a végtelenbe vész,
akkor csendül fel a trance,
vagy épp a drum and bass.
Ha valami fáj, lelkem búra hajlik;
jönnek a melódiák, régi slágerek.
Olyan muzsikák, melyek akkor is örökzöldek lesznek
Mikor a mai pár hét után a porba hanyatlik.
Ha nosztalgiázom jönnek elő
a régi Ganxsta Zolee-k.
Melyek közben felvillannak emlékek
s gyerekkori sztorik.
Mikor még egy körben állva
az általános suli udvarán a srácokkal fogtunk kezet,
s csípőből jött a Való világ
meg a Ki a fasza gyerek?
Mind hozzám tartozik
hisz a zene az egyik támaszom
S elárul rólam mindent, mi abban a pillanatban
bennem legbelül lakozik.
Ezek közül szólhat bármi,
nálam akkor is két stílus, ami örök.
A rap és a népzene,
ami állandóan pörög.
Megjegyzés: Cigánd, 2015. április 1. 22. 00