Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üzenet neked

, 449 olvasás, agnes , 8 hozzászólás

Szerelem

A távolság falát kopogtatom,
és érzem,
ahogy átölelsz,
a simogató érzést, amitől
mindig olyan boldog a szívem.
Tudom milyen a veled,
mégis ismeretlen,
titkunk gyönyörű világa
Amikor suttog a vágyad,
és csókod simogat,
mikor a szél ódákat énekel,
összekócolva a hajad.
Csodás veled minden nap,
új ruhába öltözik a vágyunk...
vagy velünk pihen,
mert nyugalom az ágyunk.
Most mégis félek,
nem tudom elmondani mitől és miért,
de amennyit értesz talán nem elég...
Pedig most szükségem lenne rád,
mert védtelen vagyok,
megnémult hangokon hiába szólhatok,
nem értheted ha a szó színtelen marad,
csak azt érzed rajtam,
valami nagyon fojtogat.
Ó uram segíts, hogy mondjam el...
hogy mondjam el amit nem lehet,
mert féltelek.
De az is lehet ezerszer elmondtam már...
színes fékezett szavakkal, amit már
rózsaszínre festett a hajnal
ragyogását a nap fényétől kapta,
a lenyugvó nap vörösre változtatta.
Veled minden pillanat vagyon,
segíts nekem siess nagyon,
most mosolyod elég,
a hangod varázsa... suttogj egy kicsit...
gyógyír a némaságra,
feledteti a félelmeket,
megnyugtatod a lelkem,
mikor a mosolyod átölel engem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: agnes
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1338 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz