Pilinszky János: Végkifejlet
Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Öregszem, de talán még van arra időm, hogy azzal a gondolattal feküdjek le minden nap, hogy még csak alkonyodik, és hiába fut alólam el az élet, az utolsó kanyarban is ott lesz egy talán. Mert a remény és a talán szimbiózisban él egymással. Bármelyik meghal, viszi magával a másikat. Későre jár, tudom, de éppen ez a felismerés késztet arra, hogy erősítsem a reményt magamban, hogy egyszer majd még ott fogok állni középen, hogy jól láthassanak az emberek.