Emlékszel?
Tűzliliomok égtek a kertben.
Kezedért nyúltam lassan,
a beszédes csendben meglapult
egy maroknyi vallomás,
félszeg gondolat,
feleslegessé váltak
akkor a szavak, csak egyetlen
halk mozdulat volt,
ami fontos maradt a szótlan estből:
egymásba font kezünk kerekre forrt,
majd lomhán elnyúlt árnyéka,
ami sokáig mozdulatlanul
megbújt a hintaszék alatt.
Aztán jött az a különös pillanat:
a holdfényben megláttam újra
lángoló arcodat:
szemed tükrén a fény cikázva,
hirtelen átszaladt.. -
tűzliliomok égtek a kertben
a csillagok alatt.
Megjegyzés: Wordsworth, William (1770-1850)
Táncoló tűzliliomok c. versére.
Ford.: Szabó Lőrinc