Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Határtalan

, 278 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

csak bejöttek, hívatlan, szagra,
jönnek vagyonunkra, kenyerünkre,
keresve korbácsot, hátból hasítottat,
belőlünk csúszó-mászó robotot,
ígérve mindenért kifosztó hamis igét

már azt hittük, a miénk e föld, ahogy
volt, csak hittük, hogy az asszony is,
a gyerek is, az állatok, az állatok,
lábon vitték és viszik a jószágot,
a magunkét és magjainkat, más zenére

az úton fehér keszkenők, majd csak
kendők, majd papírból, majd abból se,
rongyok, álmok és emlékké hervadt idő,
könnyből, bénultságból, és lábnyomok,
nyugatra, Nap nyugtára, ... fel nem kel

bújtatás idegenbe új gyökérhez, kiűzve,
kenyér után, és magjaiért, holnapért

... és elérték, idegen szavak közé dobják
az országot, a népét, cseppenként,
cseppenként átitatva senkivé, semmivé

tejfehér lovaink pedig fel az égre, haza,
újabb mondákba, regékbe, mesékbe,
mert nincs itt helyük, sehol, csak sötét,
ott szalma az útra szórva, fénylenek

mindegyikünk választhat magának,
szerelmet hozzá talán más csillagokról,
ahol régen voltunk, új hullámaink
fövenyre futnak, tulipán világokhoz

e földön futást ránk ne engedd, ne,
Istenem, vedd vissza nekünk e Földet,
időtlen földünket, mielőtt elgazosodik

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz