Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akrillélek-metagraph…

, 332 olvasás, GoldDrag , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Végtelen ciklusra állítottam magam,
most épp száztizenkettedszer emelek fel egy pohár vizet,
s rakom újra le az asztal erezett felületére.
Figyelem a spontaneitás izgő-mozgó atavisztikus
reakcióit, melyek megpróbálják lebontani
a rend transzmigrációjában rejlő folyamat szekvenciát...

113.... 114.... 115....

Kék virág, rajta vörös pillangó szárnyán
sárgabarack színek, hímpor fellebbenő mintája áll össze
légies szeretők akaratlan pillantásává...

116... 117... 118...

Gyermekkori emlék, ahogy zuhantam
háttal lefelé egy fáról... térbe csavarva ébredtem Ott,
ahová az idő hullámai sodortak, órákkal korábban...

119.. 120.. 121..

Az eget nézem éjjel és a csillagok,
mint egy kert apró virágai vesznek körül,
hirtelen támadt mélysége az űrnek rész(én)em.

122. 123. 124. 125

Megállok és megiszom a vizet.
Valami viszketeg érzet rebben ott belül:
Akrillélek-metagraph...

Százhuszonhat... suttogom...

Kézfejem érzet alakja felbomlik,
lassan követi a test,
s látom az ablakon keresztül is tisztán,
ahogy kint lebegek a kert felett,
mint fénytörésbe zárt gravitron anomália virág
mit Einstein-Rosen hídra szívem szegezett...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 60
Jelenlévők:
 · aron
 · Bara Anna
 · boszorka
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0647 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz