Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A sötétség gyermeke VIII. rész

, 307 olvasás, ENdrész Tibor , 1 hozzászólás

Bánat

Úgy szárnyal, mint a lepke
A fiatal, ifjú lelke,
Amit éget és perzsel.
Majd égett szárnnyal repked.

A nagy boldogságot elképzeli,
Amit ő úgy érez, hogy meg se érdemli.
Minden este gyászolja azt,
A sebzett lelkű kamasz.

Szeméről törli könnyét,
Temeti elvérzett szívét.
Zokog a királynőjéért,
Ki uralkodik a lelkén.

Haldoklik ez a lélek,
Kínozza őt az ének,
Amely oly nyomasztó
És oly lehangoló.

Tüzes vágya lobog
És a szíve dobog.
Szinte üti bordáit
Veri rajtuk a ritmusait.

Gyorsan telnek a napok,
Bántják őt tanárok, diákok.
Gyorsan telnek a hetek,
Közben szerelemtől szenved.

Lassan jönnek-mennek
A hónapok, amik ridegek.
Csalódástól úgy reszket,
Mint a szélben az őszi levelek.

Támasza az egyetlen,
Az árva leány szellem.
Édes neki a vigasza,
Bátorságra biztatja.

Le kell győznie a démonokat
És minden kárt, amiket hozhat.
De az ifjúnak megtörik a lelke
És a vágyakért kiált a teste.

Emmának a várakozásból elege volt,
Mert az neki szerelmet nem hoz.
Inkább egy másik fiút keres,
Hátha talál benne reményeket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Ballada
· Írta: ENdrész Tibor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 28
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kavics
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz